Pár napja feltűnt egy játék a blogosok között, hogy jobban megismerjük egymást, és megtudjuk kit is rejtenek a blogok, amiket nap mint nap meglátogatunk… A játékot Szera keltette újra életre.
Nálam Antukné Ildikó kezdte a sort – Ami a konyhámból kikerül majd
Dana és
Szani is invitált…
Előszőr nem tudtam hogyan kezdjek neki… ezért nem is foglalkoztam vele, második invitálásnál már kezdtem némi érdeklődés mutatni..
majd a harmadik után úgy döntöttem megcsinálom 🙂
A játék szabály:
Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy meghívtad őket a játékra.
1. 1976. augusztus 23 -án születtem Budapesten az oroszlán jegyében.
Édesapám szabó, édesanyám varrónő, sőt, nagyapám és nagyanyám is ezt a mesterséget űzte!
Első szakmám csodák csodájára varrónő 🙂 Egyedül nővérem lóg ki a sorból 🙂
Régen nagyon sokat varrtam. Addig nem hagytam abba, míg kész nem lettem a ruhadarabbal, már csak azért is, hogy másnap büszkén tudjam
mutogatni magamon. Mostanában sajnos nagyon nehezen veszem rá magamat erre a tevékenységre, pedig egy barátnőm nagyon sokat
noszogatott. Többek közt ez is az én művem..
2. A varrósuli után leérettségiztem levelező tagozaton, közben elmentem dolgozni.
Előszőr eladóként (több helyen is), majd Casinóba, utána Vendéglátó egységekben több munkakörben is.
2008 – ban újabb iskolát végeztem: Manikűr – Pedikűr, műköröm építő szakmában. Barátokon, családtagokon gyakoroltam, de ne helyezkedtem el
ezen a területen.
3. 2012 – ben újabb iskola következett. Akkoriban volt egy szakács barátom, akit csodálva néztem ahogy dolgozik. Biztos némi elfogultság is volt
bennem.. de mivel étteremben dolgoztam, láttam egy pár szakács munkáját. Szóval egy alkalommal éppen sütöttem valamit, amikor mellém
állt és elhintett egy két szót, hogy is kéne csináljam… Aztán elkezdett motoszkálni bennem valami… lehet meg kéne tanuljam rendesen…
Elkezdtem nézegetni az iskolákat, majd be is iratkoztam a Dobos C. József – be, és 2013. júniusában sikeresen el is végeztem.
Az első tortám egy konténeres autó volt a szomszéd kisfiúnak. Ekkor még épphogy csak elkezdtem az iskolát, semmi tapasztalatom, és
gyakorlatom nem volt. Marcipánnal is akkor dolgoztam először.
Ezt követte az első dobostortám…
4. Az iskola befejezése után, sajnos úgy alakult, hogy megszűnt a munkahelyem. Mivel itthon vagyok és akad némi időm is, sokat ülök a net
előtt, azon kívül, hogy sütök – főzök a konyhában.
A Facebookon lévő Katafakanala oldalnak is a követője lettem ahol időnként megosztottam egy – két receptet amit itthon szívesen készítek
el. 2013. szeptemberében találkoztam egy felhívással miszerint a Down alapítvány Korai fejlesztő központjának a 10. születésnapjára kreatív
kanálkákat keresnek, akik szívesen ajánlanak fel tortát a rendezvényre. Mivel időmbe belefért és szeretek kreatívkodni, úgy döntöttem részt
veszek. Ezzel a tortával leptem meg a bulin résztvevő gyerekeket. Itt
Itt nagyszerű embereket ismertem meg, akikkel egy csodálatos napot töltöttünk el, úgy beszélgettünk, mintha ezer éve ismernénk egymást, és
akik közül pár emberrel a mai napig tartom a kapcsolatot, és barátságot kötöttünk.
A következő felhívás karácsony előtt érkezett: aprósüteményeket gyártottunk.
Sajnos itt már nem mindenki tudott részt venni.. viszont újabb emberekkel találkoztam. Ekkor ismertem meg Danát, és K.N.Ildikót is.
5. Nagyon sokan blogolnak. 2013. novemberében úgy döntöttem én is neki fogok… Elkezdtem, de nem ment. A bemutatkozó szöveget megírtam
és itt el is akadtam. Ekkor még nem is tudott róla senki, csak anya. Mivel ketten használjuk a konyhát a név könnyen jött 🙂
Aztán egy alkalommal egy barátom megkérdezte miért nem írok blogot.. 🙂 nagy mosoly részemről és közöltem vele hogy elkezdtem de nem
haladok… aztán jött a lendület az elkezdett blogomat megszüntettem és létrehoztam ezt.
6. Nem mindig jön ihlet. Néha nehezen kezdek neki dolgoknak, aztán van amikor belelendülök csak úgy dől belőlem 🙂 Mivel ketten vagyunk
anyával, ezért nem sokat főzünk, mert nincs ki megegye.. Néha átjön unokaöcsém, a család büszkesége🙂
aki mindig tud enni, még akkor is ha nem éhes, és imádja a főztünket.. Én ugyan nem szeretem és anyu sem…de múltkor megleptem egy kis
rákocskával 🙂
7. Sajnos még nem mentem férjhez, gyerekem még nincs 🙁
Épp munkát keresek, ha épp olyanom van akkor sokat olvasok, bár hozzáteszem ez csak az elmúlt 3 évben fordult elő, mert fiatalon sosem
szerettem.
Tanultam társastáncot, rocky-t, jártam salsázni, szeretnék eljutni egy bachata kurzusra, és szívesen tanulnék west coast swing – et és kizombát.
Ebből következik, hogy minden jó zenét szeretek 🙂
Ha tehetem akkor heti 3*4*Zumbázok.
2013. Szeptemberben a Velencei tónál voltunk egy hétvégét, és oda készült ez a torta.
Ráadás: ez a torta hétvégén készült… eddigi legnehezebb, és amire a legbüszkébb vagyok! Hogy miért??? itt:
A 7 blogger, akikről többet szeretnék megtudni és egyben a stafétát átadni:
Ildikó – Konyhabuli
Linda – Konyhalál
Detti – nassolonaplopo
Mária – limarapéksége
Melinda – sütik és szatyrok
Andrea – aranytepsi
Marka – marka boszikonyhája
🙂
Örültem, hogy mégis részt veszel a játékban és elolvasva sok a közös bennünk. 😉